Teljesítmény motivációs pályázat 2009

Bővebb információ...

 

Utolsó frissítés:

2013-05-13

Szánthó Géza élete és munkássága

Szánthó Géza 1875-ben született a Pest megyei Bugyi községben, ősi papi családban. Iskoláit Nagykőrösön, teológiai tanulmányait Ráckevén kezdte. Tápiószelén segédlelkész volt, majd
1903-tól 1933-ig volt rákoscsabai református lelkész, aki a rákoscsabai reformátusok talán legnagyobb hatású lelkipásztora volt. A helyi templom építője (1904). A hálás utókor a mai XVII. kerület első helytörténeti monográfiáját is neki köszönheti. Ő volt az, aki először dolgozta fel Rákoscsaba történetét, 1912-ben kiadott, Rákoscsaba község leírása – Régi és újkori ismertetése című munkájában.

Az önálló falumonográfiák ekkoriban még ritkaságnak számítottak. Ezen munkák többsége írók saját kiadásában jelent meg. Így volt ezzel Szánthó Géza is, aki a község anyagi támogatásával maga adta ki művét. Ám azt, hogy ez mennyire nem felekezeti ügy volt bizonyítja, hogy dr. Lakatos Kálmán esperes-plébános írt hozzá ajánlást (előszót).

A szerző saját bevezetőjéből kiderül, hogy ismerte korának helytörténet-irodalmát s fel is használta az eredményeiket. A forrásmunkákon kívül a községi irattár okmányai, könyvei, a katolikus egyház iratai és Historia Domusa valamint a református egyház minden felhasználható levéltári anyaga”a segítségére volt.

Művének általános történeti része meglehetősen rövid. A II-V. fejezetben ír a községnek és lakosságának eredetéről, a névről, címerről és a földesurakról. Mindezt a könyv egészére jellemző alapossággal teszi, azonban ma már nem ezt tartjuk műve fő érdemének. (Természetes, hogy a későbbi kutatások sok mindent hozzáadtak azokhoz az adatokhoz, amelyeket akkor ismerni lehetett, sok mindent meg is változtattak velük kapcsolatban.) Máig nem született viszont annál jobb összefoglaló munka a helyi egyházak, felekezetek történetéről, mint amelyet Szánthó Géza írt. (VI-XII. fejezet.) Ugyanígy alapvető a ma kutatója számára műve harmadik egységének tanulmányozása, amelyben a közelmúlt történetét és a község újkori ismertetését” találjuk. (XIII-XX. fejezet) Az pedig már az 1996-ban, reprint kiadásban megjelent munka szerkesztőinek az érdeme, hogy az eredeti kiadványhoz függelékként csatolták a szerző kéziratban megmaradt feljegyzéseit, amelyek 1913-tól 1928-ig ismertetik a református egyház és a község történéseit.

Szánthó Géza munkája úttörő jelentőségű, alapos, kora színvonalát meg is haladó kiadvány volt. (Sok esetben forrásértékűek Korsós László református rektor-tanító könyvhöz készített illusztrációi is.) Még hosszú ideig alapmű lesz a kutatók számára. És valamit még el kell mondani, hogy ne csak megjelenésének korához mérten értékeljük a könyvet: a község múltja iránt érdeklődő olvasónak, az általános részekre vonatkozó mai kritikát fenntartva, jó szívvel még napjainkban is ezt ajánlhatjuk leginkább.

Szánthó Géza sokoldalú ember volt, népdalokat is gyűjtött, egyházi beszédei pedig a debreceni levéltárban olvashatóak. Jelentős közéleti szerepet játszott, részt vett a községi képviselő-testület munkájában.
Házasságából két gyermek született, fia korai tragikus halála igen megrendítette. 36 évi lelkipásztori szolgálat után 1933-ban Rákoscsabán hunyt el, ekkor a csabai református temetőben helyezték örök nyugalomra, ám a temető megszüntetése után 1979-ben a péceli temetőbe került korán elhunyt kisfiával közös sírba.