Teljesítmény motivációs pályázat 2009

Bővebb információ...

 

Utolsó frissítés:

2013-11-01

Soli Deo Glória!

Istené a dicsőség!

Istené a dicsőség, amiért hosszú évekig tartó imádkozás, várakozás, reménykedés után a Rákoscsabai Református Gyülekezet az óvoda és az idősek Szeretetotthona után „megkapta” iskoláját, ezt az iskolát. Valószínűleg nem a legszebbet, nem a legújabbat, nem a legjobb, legkevésbé problémásabb gyerekekkel. Hiszen szinte mindannyian ismerjük milyen szerepet töltött be ez az iskola korábban a kerület oktatási intézményei között.

Hisszük, hogy ez sem véletlen.  Hiszen az idejáró, az intézményt a fenntartóváltás után sem elhagyó szülők és gyerekek többségének eddig nem az Élet naposabb része jutott. Sok a részképesség- és magatartászavaros, nem teljes családban élő, szociálisan hátrányos helyzetű gyermek. Néhányuk eddigi „élettörténetét” megismerve sokszor arra a következtetésre juthatunk, hogy  gyerek koruk  éveiben több megpróbáltatáson, nyomorúságon mentek át, mint közülünk sokan akár 30- 40 -50 év alatt. Kinek lenne hát igazán szüksége mindarra, amit egy egyházi iskolának, Jézus Krisztus „neveldéjének” nyújtania kellene? Ez persze hosszú és türelmes, akadályokkal bőségesen kikövezett utat jelent. Az iskola „táblacserés” intézmény a mostani első és második évfolyamtól fölfelé minden évfolyam, minden osztály önkormányzati volt, és valamilyen szinten maradhatott is az. Sokan nem is hallották korábban Isten Igéjét, talán még templomban sem jártak. Velük, nekik, értük kell egyházi intézményként működni.  

Félreértés ne essék: ez nem azt jelenti, hogy itt mindent szabad, mindent elnézünk, mert szegény gyerekek ….  Sőt! Kezdetben minden rontó, romboló, pusztító, Házirendet, keresztyén erkölcsiséget sértő jelenséggel szemben az értelmes szigor minden eszközével el kell járnunk. Büntetni, ha kell. Büntetni, de mindig megbocsátani, s ameddig lehet mindig nyújtani a segítő kezet … ha elfogadják.

Igyekszünk megtanítani őket – képességeikhez alkalmazkodva – mindarra, amit bármely állami iskolában megtanulhatnának, de mellette két fontos, meghatározó dologra szeretnénk nevelni őket:

BÜSZKESÉGRE ÉS A LEHETŐSÉG MEGISMERÉSÉRE!

Büszkék legyenek arra, hogy magyarok, és ismerjék meg valódi gyökereinket, valódi értékeinket, hogy ezen nevelkedve építsék, gazdagítsák tovább ezt a nemzetet, ezt a hazát. És ismerjék meg a LEHETŐSÉGET, hogy minden bajuk, bánatuk, szenvedésük, fájdalmuk ellenére van lehetőség újjá születni, új életet kezdeni. Ismerjék meg, hogy az Isten Fia meghalt mindannyiunk minden bűnéért, megváltott minket és megadta a lehetőséget egy boldogabb életre itt a földön, s majd főleg a halál után. Megadta a fájdalmak, bánatok nélküli örök élet lehetőségét.

Ágotai Ferenc
igazgató